A Széchenyiből érkezett plakátok:
A Széchenyiből érkezett plakátok:
Újabb projektplakátok érkeztek, ezúttal a Terézvárosiból.
Az alábbi nagyszerű plakátok a Keletiből érkeztek, köszönjük az inspirációt.
Tóth Mónika projektbemutatója egy rövid, a projektek mibenlétét bemutató bevezetéssel kezdődött. Kiemelte, hogy a projektek bemutatása, megosztása egy olyan fontos lépés, ami módszertani célokat szolgálhat a tapasztalatmegosztással egy pedagógus közösségben. Nagyon köszönjük, hogy már a megvalósítás előtt vállalkozott arra, hogy megosztja velünk a projektjét.
Mónika egyik célja, hogy a tanulók megismerkedjenek Budapest belvárosával. Fontos számára, hogy hogyan tudja megragadni a fiatalok figyelmét, illetve hogyan tudja elérni náluk, hogy megtervezzék saját tanulásukat. Elvárásaiban minimumokat határozott meg, amit a tanulókkal is megoszt, ezek tartalmi és készségbeli elemeket egyaránt tartalmaznak.
A projekt indítását egy korabeli bűntény kontextusába helyezi egy olyan bevezető helyett, hogy „Gyerekek, most egy projektet fogunk megoldani.” Az első duplaóra után már csoportok szerveződhetnek érdeklődés alapján, akik a felajánlott témákból választhatnak, de saját témát is felvethetnek.
Mónika előadásából kiderült, hogy nagy szabadságot ad a tanulóknak a témakörön belül, azt is lehetővé teszi, hogy saját ötleteikkel gazdagítsák a projektmegvalósítás folyamatát. A projektben egy adott ponton ugyanakkor részbeszámolót kér tőlük, amiben bemutathatják, hol tartanak.
A produktumok már a tudáskonstruáláshoz kapcsolódnak. A feldolgozott anyagokból nagy valószínűséggel minimális az a tudás, ami megmarad, ha nem alkotnak, hoznak létre valamit maguk a diákok. A projektben egy kisfilm, egy újsághír és egy egyéni feladat a produktumok, amelyek szintén publikálásra kerülnek.
Tóth Mónika projektjében egy igazi színes, szabad, számtalan lehetőséget felsorakoztató tevékenységözönt ismerhettünk meg. Előadása olyan kavalkádot jelenített meg lelki szemeim előtt, ami cseppet sem ijeszti el a részt vevő tanulókat, inkább megnyugtatja őket a kínálat: bármit választhatok, az jó lesz, hiszen tisztában vagyok az elvárásokkal.
Egy harmincéves cikkből idézve: „A projekt u.i. lényegénél fogva konkrét, hiszen a tanulók érdeklődéséből, életteréből kiindulva szükségképpen azt a környezetet vonja be egy-egy komplex feladat tartományába, amelyben az iskola létezik. A projekt-módszer új módon hozza kapcsolatba a diákokat a tanárokkal, és viszont. … Nem csak egyszerű módszer tehát, hanem olyan integratív tevékenységi forma, amelybe mindenki azon a szálon kapcsolódhat be, amely neki az adott fejlettségi állapotában a leginkább motiváló. A projekt-munka az egyoldalúan kognitív megismerési folyamatot más jellegű (kézműves, szervezési, művészi) tevékenységekkel ötvözi és beemeli a tanulási folyamatba a különböző eredetű tanulási tapasztalatokat. Így különböző jellegű tevékenységeket tanulási tevékenységekké legitimál azáltal, hogy egy komplex alkotási folyamatba integrálja azokat.” (Iskolakultúra 1991. 5. sz. 66-67.)
Köszönjük a Hunfalvy lelkes tanárainak, hogy projektjükből plakátot is készítettek. Egy igazán hívogató és figyelemfelkeltő csomag készült:
Tegnap Tóth Gergely Levente folytatta az online műhelyek sorozatát Hajszál a levesben című projektjének bemutatásával.
Tóth Gergely Levente komplex természettudományt és matematikát tanít a Hunfalvyban és kihívásként élte meg a projektírás feladatát. Elmondása szerint az első 1,5-2 hét azzal telt, hogy rengeteg ötlete, gondolata között próbált rendet teremteni. Előadásában kiemelte, hogy a projekt szabadsága és a szükséges keretek felállítása volt az a két pont, ami a legtöbb feladatot adta számára. A keretek kitűzéséhez végül egy, a feleségével folytatott beszélgetés segítette hozzá, innen jött az alapötlet (anyaghányad számítás és éttermek). „Nincsen Ádám Éva nélkül” – mondta előadásában. A szabadságot az adta számára, hogy jobban utánanézve a projektpedagógiának azt tapasztalta, hogy nincsenek egységes megközelítések.
Elsőre félelmetesnek tűnt ez az alkotói szabadság, de aztán eldöntötte, hogy az út hosszú ugyan, de az eleje és a vége ismert. Az, hogy ezt az utat milyen „cipőben” járják be a tanulók, eltérhet, viszont az állomásokat, amik szintén a keretek részei, az oktató rögzíti. A tanulók ugyanoda kell, hogy megérkezzenek. Több kollégájával konzultált az egyes tananyagtartalmakról, inkább informális beszélgetések voltak ezek: séta közben, egy rövid telefonbeszélgetés vagy e-mail váltás során tájékozódott a kapcsolódó tantárgyak vonatkozó tartalmáról.
A tanulási eredmények bemutatására külön hangsúlyt fordított, és utalt arra is, hogy ezeket milyen formában fogalmazzuk meg adekvátan (E/3, jelen idő). Projektje azonban nem korlátozódott a tanulási eredményekre, szem előtt tartotta az összeállításkor azt is, hogy a kulcskompetenciákat is fejlesszék a feladatok, a problémák.
Mind tartalmában, mind pedig módszereiben színes anyagot tárt elénk: csoportmunka és szakértői mozaik egyéni felelősséggel, önirányított tanulás az online térben, problémák körbejárása, vita és feladatmegoldás egyaránt szerepelnek a projektben. Ebben a „kirakósban” hol egy izgalmas feladatlapot oldanak meg a tanulók egyénileg, hol egy gondolattérképet állítanak össze közösen, hol pedig sok-sok feladattal kell megküzdeniük úgy, hogy senki nem húzhatja ki magát a munkavégzés alól, és minden résztvevő begyakorolja például a függvényszerkesztést. Szembesülnek a limitált erőforrások problémájával, ami rákényszeríti őket a hatékony feladatmegosztásra és -végzésre.
A 45 perces előadás után a résztvevők 30 percig bombázták még a kollégát kérdéseikkel, és egy inspiráló beszélgetés kerekedett ki a bemutató után. Amint megvalósul a projekt, szervezzük az újabb alkalmat, hogy meghallgathassuk a tapasztalatokat.