Idén harmadjára indulok a BGSZC módszertani pályázatán. Az online-oktatás időszaka minden tanár szemléletét megváltoztatta, és a nehézségek mellett a pozitív hozadékait folyamatosan igyekszem hasznosítani az óráimon. Ez az IKT-eszközök fokozottabb használatát jelenti, hiszen nagyrészt a projektjeim során digitális térben, sokszor tanórán kívül dolgoznak a diákok. Ez rengeteg izgalmas lehetőséget rejt magában: egyfelől a tanulás folyamatához ad hozzá rengeteg pluszt (nem csak a diák, hanem a tanár számára is érdekesebb, ha minden alkalommal valami kihívásokat állít fel), lehetőség van olyan tananyagtartalmakkal is foglalkozni, amelyekre esetleg kevesebb idő lenne órán (kulturális tartalmak, gyakorlás), másrészt a diákoknak is lehetőségük van megmutatni egy teljesen új oldalukat, amely órán nem feltétlenül mutatkozik meg. Nem utolsósorban pedig ezek az anyagok később újrahasznosíthatók és tanárként is sokat lehet tanulni belőlük. Minden projekt egy izgalmas kísérlet, ahol az aktuális továbbképzéseken tanultakat is ki tudom próbálni, valamint a diákok őszinte értékelését is igyekszem beépíteni a munkámba.
A másik (pedagógiai) célom ezekkel a feladatokkal az önálló tanulás felé való terelgetés, hiszen tanári felügyelet mellett ugyan, de önállóan (esetleg párban vagy csoportban) kell együtt tervezniük, információkat keresniük, elbírálni azok hitelességét, tehát komplex módon feldolgozniuk egy témát. Ennek a továbbtanulás során vagy majd a munka világában hasznát fogják látni.
A BGSZC módszertani pályázatainak hívószavaiban mindig találni valamilyen csatlakozási pontot az aktuálisan folyó vagy a jövőben tervezett projektekkel kapcsolatban. Azért jó részt venni bennük, mert egy független kollégákból álló csapattól kaphatok egy visszajelzést, fejlesztő értékelést, ugyanakkor nagyon szívesen olvasok, hallok mások projektjeiről is, mert eddig mindig találkoztam inspiráló ötletekkel, amiket tovább tudok gondolni, legyen szó IKT-ről, játékosításról, motivációról vagy bármilyen módszertani újításról.