2008 óta tanitok a BGSZC Dobos C. József Vendéglátóipari Technikum és Szakképző Iskolában közgazdásztanár és szakács elméleti és gyakorlati oktatóként. Eddig nem vettem részt módszertani pályázaton, de szerencsére olyan kollégáim vannak, akik bátorítottak és támogattak, hogy adjak be pályázatot. Pedagóguspályám során mindig szem előtt tartottam, hogy szakmai fejlődésem töretlen legyen, oktatási-nevelési módszereim, ismereteim naprakészek legyenek, és szakmailag felkészült legyek. Tisztában vagyok azzal, hogy az eredményes munka csak folyamatos önfejlesztéssel valósítható meg. Mivel az általam oktatott tantárgy az ételkészítés, a szakácskodás egy olyan szakmához kapcsolódik, ahol a technológiai fejlődés, a trendek gyors változása megköveteli az állandó önképzést és tanulást, ezért oktató pedagógusként naprakész információkkal kell rendelkeznem az általam oktatott tananyagokból.
Egyszer megkérdeztem az egyik idősebb kollégámat, szerinte van-e értelme tanitani? Az egyértelmű válasz helyett, Ő egy hasonlatot mondott: „A tanítás olyan, mint amikor gyümölcsfát nevelsz, és csak rajtad múlik, hogy a gyümölcs, amit neveltél, rohadt gyümölcsként végzi a fa alatt, vagy leszüreteled, és érték marad.” Remélem, azok a gyümölcsfák, amiket én ültettem, szépen nőnek és erősödnek, és egyszer szép gyümölcsöket fognak teremni.
Vélemény, hozzászólás?