Kimondani is nehéz: 32 éve a pályán, 2 intézményben, közgazdász tanárként. Folyamatos tanulás, alkalmazkodás a szakmai változásokhoz, de a legnehezebb felismerés az volt, hogy a hagyományos tanári szerepet fel kell adni. Hogy ne csak nekem legyen élmény a tanítási óra, hanem a diáknak is. Hogy nem attól jó egy óra, ha a diák csendben van: minél nagyobb a munka hangja, annál hasznosabb az óra.
Először adok be módszertani pályázatot, bár sok éve kísérletezem az újítással, most is azt hiszem, ezt mindenki megteszi, csak nem mutatja meg. A mostani pályázat sem egy egetverő újítást mutat meg, csak azt, hogy a pénzügyeket élvezni is lehet.
Vélemény, hozzászólás?