Ma reggel korán ébredtem: 8-tól online órán vettem részt! A Keletiben Nagy Noémi projektzáró órájára voltam hivatalos. 5 perccel az óra kezdete előtt még izgatottan írtam rá a tanárnőre messengeren, hogy van-e teendőm azon kívül, hogy bejelentkeztem a Teams-be, amit tegnap este élesítettem a laptopomon.
Hatalmas meglepetés volt, amiben részt vehettem: a tanári felvezetésből kiderült, hogy a projekt során plakátok készültek a tanulók által választott versek kapcsán, majd videókat készítettek a versekből, a munkafolyamatot egyéni munkanaplókban rögzítették. A tanulók a saját és társaik munkáját is értékelték a projektben. A ma reggeli órán eleinte nehezen lehetett bevonni őket a beszélgetésbe (talán azért is, mert három vendég volt jelen az órán: Vasné Botár Ágnes igazgató, Novák Éva igazgatóhelyettes és én), de amikor a videók elindultak, elindult a beszélgetés is a tanulók és a tanárnő között. Nagyon tetszett az a harmónia, ahogy a felnőtt, a tanár hitelesen van jelen az online térben, miközben helyet ad a tanulók produktumainak, és nem csak bátorítja, dicséri őket, de „kihúzza” a kamaszokból az irodalomra, a projektmunkára, egymás produktumaira vonatkozó véleményüket.
Nem tudom máshogy mondani, igazán úgy éreztem, mintha egy valódi irodalmi rádióriportot hallgatnék, ahol a végén már alig lehetett visszavenni a szót a tanulóktól. Elmesélték, milyen volt készíteni a videókat, milyen érzés volt szavalni, véleményezték egymás munkáját. Közben a képernyőn peregtek a verssorokhoz választott hangulatos képek.
A sutori oldal mintegy keretbe foglalta az órát, betekintést engedett nem csak a módszertani háttérbe, de abba a folyamatba is, ahogy Nagy Noémi tanárnő tanóráról tanórára megélte a projekt megvalósulását. De erről még őt is szeretnénk meghallgatni a BGSZC Innovatív pedagógusok körében egy online műhelyen.
És hogy mit jelent a tanulóknak ebben az osztályban a költészet?
Vélemény, hozzászólás?